Rólunk

Rólunk

Monor és Vasad között, a csévharaszti természetvédelmi terület szomszédságában, Budapesttől alig 32 kilométerre fekszik a Tulipános

Tanya. Tanyánkat eredetileg azért építettük, hogy családunk számára legyen egy nyugodt hely, ahová hétvégente kimenekülhetünk a

nagyváros zajából, állatokkal és az érintetlen természettel körbevéve kapcsolódhassunk ki. Magával ragadó az a nyugalom, ami a

pusztából árad, s az az idilli környezet, ami itt körbeveszi az embert. A puszta csendje, a tanyát körülölelő erdő hangjai, a nádasból

kiszűrődő kuruttyolás, a tücskök ciripelése egy pillanat alatt elfeledtetik az emberrel a hétköznapok kapkodó rohanását. De nemcsak a

természet közelsége nyújt különleges élményt a városi embernek, hanem az állatsereglet is, ami itt körbeveszi: a pusztán legelésző

marhacsorda, a kolompolva szaladgáló juhnyáj, a karámban játszadozó lovak és pónik, nyulak, ludak, baromfik, felfuvalkodottan pózoló

páva és pulykakakas. Ezen színes, mégis megnyugtató kavalkád látványát pedig élvezheti a látogató a kemence mellett sütögetve, a

kerti nyugágyakban fekve a tó partján, a kilátóból szemlélve a tájat, vagy éppen a négyfős dézsában lebegve. Amikor pedig este lemegy a

nap, s az ember döbbenten látja, hogy mennyi csillag ragyog az égen, akkor érti meg igazán, mit érezhetett a költő, mikor a város

forgatagában, elszakítva az otthoni tájtól ezeket a sorokat vetette papírra: „Lenn az alföld tengersík vidékin/Ott vagyok hon, ott az én

világom;/Börtönéből szabadult sas lelkem,/Ha a rónák végtelenjét járom.” S ha csak egy napot is eltöltöttünk a Tulipános Tanyán, mi is

azt fogjuk gondolni, mint Petőfi: „Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!”